Az Iszlám Állam (eBook)

A fekete hatalom es a terror strategiai

Christoph Reuter (Autor)

eBook Download: EPUB

2018
242 Seiten
Ulpius Barati Kor (Verlag)
978-615-5617-63-8 (ISBN)

Infos

Az 'Iszlám Állam' 2014-es brutális hódító hadjáratát követően immár több mint ötmillió embert és egy Nagy-Britannia nagyságú területet tart ellenőrzése alatt. Christoph Reuter, a Spiegel tudósítója könyvében bemutatja az dzsihádisták felemelkedéséhez vezető precíz tervezőmunkát és elénk tárja a terror gyökereit a széteső Irakban, a polgárháborús Szíriában és az egész régió szétágazó konfliktusaiban, amelyeket a terror stratégái hatékonyan fordítottak a saját javukra.
Az ISIS, az 'Iszlám Állam' jóval több, mint a világ legveszedelmesebb terrorszervezete. Az ISIS hatalom, amely eddig soha nem látott pontossággal tervezi meg és hajtja végre hadmozdulatait, köt meg és bont fel gátlástalanul szövetségeket, s mindezt a maga szempontjából hibátlan propagandával támasztja alá. A dzsihádisták sokszor hangoztatott elvakult hite csak egy azon eszközök sorában, amelyeket az ISIS felhasznál hatalmának növelésére.

---

Az Iszlam Allam"e; 2014-es brutalis hodito hadjaratat kovetoen immar tobb mint otmillio embert es egy Nagy-Britannia nagysagu teruletet tart ellenorzese alatt. Christoph Reuter, a Spiegel tudositoja konyveben bemutatja az dzsihadistak felemelkedesehez vezeto preciz tervezomunkat es elenk tarja a terror gyokereit a szeteso Irakban, a polgarhaborus Sziriaban es az egesz regio szetagazo konfliktusaiban, amelyeket a terror strategai hatekonyan forditottak a sajat javukra.Az ISIS, az Iszlam Allam"e; joval tobb, mint a vilag legveszedelmesebb terrorszervezete. Az ISIS hatalom, amely eddig soha nem latott pontossaggal tervezi meg es hajtja vegre hadmozdulatait, kot meg es bont fel gatlastalanul szovetsegeket, s mindezt a maga szempontjabol hibatlan propagandaval tamasztja ala. A dzsihadistak sokszor hangoztatott elvakult hite csak egy azon eszkozok soraban, amelyeket az ISIS felhasznal hatalmanak novelesere.

Textauszug

Bevezetés

A hatalomra törők alábecsülése

Azt látjuk, amit ismerünk. Az „Iszlám Állam” pedig készségesen szolgálja ki az igényeinket.

A fanatizmus merev felszíne alatt azonban egy végtelenségig változékony és az elődeinél sokkal okosabb szerveződés rejtőzik.

Ray Odierno amerikai tábornok 2010-ben, Bagdadban elégedetten tette közzé a terror elleni háború aktuális mérlegét: az „Iszlám Állam” negyvenkét vezetőjéből csak az elmúlt kilencven napban harmincnégyet öltünk meg vagy ejtettünk foglyul – hirdette ki.

Devastted, porig romboltuk a szervezetet, egészítette ki Mike Mullen amerikai vezérkari főnök a marylandi légierőbázison.{1}

Amikor az „Iszlám Államról” beszéltek, mindkettőjük hangjából valamiféle morbid ámulat hallatszott ki.

– Ezek az emberek teljesen meg akarják semmisíteni az iraki kormányt és az egész rendszert – mondta róluk Odierno. – Azt hirdetik, kalifátust akarnak alapítani Irakban.

Amikor az amerikai hadsereg közzétette ezeket a híreket, az ISI helyzete valóban reménytelennek tűnt: vezetőik többségét elveszítették, embereik szétszóródtak, megmaradt csoportjaik a nyugat-iraki sivatagos vidékekre szorultak vissza. Úgy tűnt, nagy terveik a végső bukás előtt állnak.

Történt mindez 2010 júniusában.

A szélsőségeseket, akik évekkel korábban még a nyugat-iraki tartomány hatalmas területeit tartották uralmuk alatt, ekkorra már kiszemelt alattvalóik körében is erőteljes ellenszenv övezte. Nemcsak az amerikai csapatok és az iraki hadsereg egységei üldözték őket, hanem a szunnita törzsek „Ébredés-milíciái” is, amelyek megelégelték, hogy gyilkos fanatikusok terrorizálják és fosztogatják őket. Az „Iszlám Állam” hangzatos neve éles ellentétben állt az általa uralt terület méreteivel, sőt lassan már meg is szűnt létezni.

Odiernónak, az Irakban állomásozó amerikai haderő teljesen kopasz, rendkívül intelligens főparancsnokának egyes visszafogott mondatai azonban már akkor is éles ellentétben álltak az általános örömkórussal.

– Az Iraki al-Kaida, ahogyan korábban nevezték magukat, eddig is nagyon kitartónak bizonyult – jelentette ki. – Megpróbálják majd újraszervezni magukat. Ehhez először is egy új vezetői körnek kell kiemelkednie. Már közzétettek néhány nevet, de nem tudjuk biztosan, valóban létező személyekről van-e szó.

Az egyik ilyen név Abu Bakr al-Bagdadi volt.

A 2010-ben majdnem legyőzött, egy földalatti terrorsejt szintjére visszaszorított „Iszlám Állam” (IS) négy évvel később a rettegés világméretű szinonimájaként és valódi államként tért vissza. 2015-re az IS több mint ötmillió ember és egy Nagy-Britannia méretű terület fölött gyakorol hatalmat – vezetője pedig az az Abu Bakr al-Bagdadi, „a hívők parancsolója”, aki 2014 júniusának végén „kalifának” kiáltatta ki magát.

Hogyan lehetséges ez, kérdezzük mindannyian. Hogyan volt képes ilyen diadalmenetre egy korábban összetört, összezsugorodott, sem hatalommal, sem számottevő anyagi háttérrel, sem erős támogatókkal nem bíró radikális csoport?

A magyarázatkísérletek mindig a magyarázó kiindulópontjához igazodnak: al-Kaida-szakértők az al-Kaida egyik levált ágának tekintik az IS-t, és a látványos, szeptember 11-hez hasonló léptékű merényletek eddigi hiányára hívják fel a figyelmet. Bűnügyi szakértők profitmaximalizálás céljából létrejött bűnöző holdingnak tartják.{2} A vallástudományok képviselői ezzel éppen ellentétesen foglalnak állást, ők a vallásos meggyőződést tartják az IS mozgatójának, és a terrorszervezet sajtószolgálatának apokaliptikus hangvételű nyilatkozataira, a halál felmagasztosítására hivatkoznak, arra a következtetésre jutva, hogy az IS működésének alapja a saját isteni küldetésébe vetett hite.{3}

Pusztán apokaliptikus víziókkal azonban nem lehet városokat, mi több, fél országokat meghódítani. Irracionális terroristák, akiknek csak a robbantásaik által okozott pusztítás a fontos, nem alapítanak államokat. Bűnöző kartellek zászlaja alá nem gyülekeznek lelkes hívők a világ minden részéből. Nem adják fel ezrek a saját egzisztenciájukat, hogy a „kalifátusba” és a halálba induljanak.

Mindenekelőtt a vallásos mag kérdése fedi el ennek az egyébként igen változatos utat bejáró terrorszervezetnek a valódi arcát.

2010 nyarán, amikor már Ray Odierno tábornok is óvatos optimizmusának adott hangot, és úgy vélekedett, igencsak nehéz idők várnak a szinte teljesen felőrölt vezetésű szervezetre, az ISI-ben egykori titkos ügynökök és katonatisztek vették át az irányítást. Szaddám Huszein rezsimjének egykori káderei voltak azok, akik a következő évek diadalmenete során vezényelték az „Iszlám Államot”. Az isteni állam jelvénye és a névleges emír, Abu Bakr al-Bagdadi alakja mögé bújva ezek az új vezetők lépésről lépésre építették fel hatalmi gépezetüket. Egyre több és több embert, felszerelést, területet vontak a felügyeletük alá, míg végül olyan magas szintet értek el, amilyenre egyetlen terrorcsoport sem volt még képes előttük. Az egykori baaszisták és a dzsihádisták egymásra találása első pillantásra talán érthetetlennek tűnik, hiszen az Irakban Szaddám Huszein alatt hivatalosan uralkodó Baasz Párt világi volt, szemben az iszlamistákkal. A két tábor azonban osztozott abban a meggyőződésben, hogy a tömegek feletti hatalmat egy szűk elitnek kell gyakorolnia, amelynek tagjai senkinek nem tartoznak felelősséggel – hiszen egy nagy tervet teljesítenek, s mögöttük ott áll legitimációként Isten vagy a dicső arab történelem, kinek-kinek a maga ízlése szerint.

Egy rövid ideig az IS még valóban bűnöző hálózat maradt, amely védelmi pénzeket zsarolt ki az irakiaktól, a fizetni nem hajlandókat pedig lemészárolta, üzleteiket felrobbantotta. Az így szerzett pénzből finanszírozták a Bagdad egész területén elkövetett terrorcselekményeiket. Ahhoz már elég erősek voltak, hogy rettegést keltsenek, ahhoz viszont még gyengék, hogy nyílt harcba bocsátkozzanak. Az első idők után azonban eljött végre a lehetőség a régi rendszerek széthullásának kihasználására: az „Iszlám Állam” mai diadalmenete diszkréten kezdődött, valamikor 2012 folyamán, amikor az IS-vezetés egy aprócska csoportja Szíriába ment, és ott egyetlen év alatt hihetetlen erővé nőtte ki magát. A polgárháborútól sújtott, szétzilált ország, ahol a legkülönbözőbb lázadó csoportok sokasága harcolt egymás és Bassár el-Aszad diktátor rezsimje ellen, ideális bázist szolgáltatott ahhoz, hogy az IS a világ legnagyobb hatalmú terrorszervezetévé emelkedhessen. Pedig az „Iszlám Állam” kezdetben nem is a terrorra, sőt nem is a lakosság támogatásának megszerzésére építette hatalmát. Az ő módszerük a gondos és részletes tervezés volt, a hónapokon át tartó felderítés, a feltűnés nélküli beszivárgás, a lassú aknamunka. Egy magát iszlámnak mondó terrorszervezet részéről senki nem számított ilyen módszerekre, még a nagy dzsihádszakértők sem, akiknek olyan műveit, mint „A barbárság menedzsmentje”, vagy a „Vezető nélküli dzsihád”, ma is gyakran idézik. Senki nem számított arra, ami aztán megtörtént: Észak-Szíria lázadók által uralt, anarchiába süllyedt részeinek elfoglalására. Előbb békés és barátságos úton – hogy aztán annál irgalmatlanabbul csapjanak le.

Az ok, amiért az al-Kaida vezérei a maguk idejében nem voltak képesek egy ilyen koncepció megalkotására, nem az ő tehetségtelenségük volt. Az ő idejükben még egyszerűen hiányzott az a táptalaj, amely csak 2011-től kezdett elterjedni az arab világban: a teljes anarchia. A terror ideológusai korábban mindig abból indultak ki, hogy előbb egy államot, egy ténylegesen létező, működő berendezkedést kell megdönteniük ahhoz, hogy aztán a romokon felépíthessék a saját birodalmukat. Észak-Szíria hatalmas területein azonban 2012-re már semmiféle állam nem létezett, csak tucatnyi, egymással is harcban álló lázadó csoport és helyi törzsi tanács, amely Bassár el-Aszad rendszere ellen harcolt. A központi hatalom támogatása nélkül a helyi hatalom sebezhetővé vált.

Az „Iszlám Állam” felemelkedésének paradoxonja abban rejlik, hogy előbb szíriaiak tömegeinek kellett – ahogyan tették előttük a tunéziaiak, egyiptomiak, líbiaiak is – fellázadniuk a diktatúra és az elnyomás ellen. E nélkül a felkelés nélkül az IS sem létezhetne a mai formájában. Az emberek a saját kezükbe vették a sorsukat, de központi irányítás és gyakorlatilag mindenféle világos program nélkül. Ahányan voltak, annyiféleképpen képzelték el az Aszad megbuktatása utáni időket, súlyosan alábecsülve az árat, amelyet fizetniük kell érte. Ahonnan ugyanis a diktatúra kiszorult, oda máris benyomult az IS. Úgy vette birtokba a városokat és az embereket, mint élősködő a gazdatestet. Mint az I. fejezetben bemutatjuk, az „Iszlám...

Produkt-Details

• Erscheint lt. Verlag: 17.1.2018
• Sprache: Hungarian
• Themenwelt: Kinder- / Jugendbuch
• Themenwelt: Geisteswissenschaften ► Religion / Theologie ► Islam
• Themenwelt: Sozialwissenschaften ► Soziologie ► Spezielle Soziologien
• ISBN-10: 615-5617-63-5 / 6155617635
• ISBN-13: 978-615-5617-63-8 / 9786155617638