Hunyadi - Isten árnyéka (eBook)
480 Seiten
Gold Book (Verlag)
978-963-426-456-9 (ISBN)
Ezernégyszáznegyvenhat. A várnai vereségből még csak eszmélő Magyarország tovább sodródik a végső káosz felé. Az egymással hadakozó bárói ligákat, harácsoló nagyurakat a hét kapitánynak nem sikerült megfékezni, s immár a nyugati országrészeket is lángba borítják Cillei Ulrik és Habsburg Frigyes seregei. Északon a cseh Giskra haramiái fosztogatnak, keleten pedig az ifjú Mohamed szultán gyűjti erőit, hogy végleg leszámoljon a Hunyadi János vezette keresztény erőkkel. A szűk mozgástérben egyértelművé válik, hogy valakinek meg kell fékeznie a külső és belső ellenséget, különben menthetetlenül darabokra szaggatják az országot.
Egyetlen ember lenne alkalmas a feladatra, de Hunyadit ezekben a válságos hónapokban olyan seb kínozza, amit soha nem gyógyíthat be semmiféle gyógyír. Mégis el kell vállalnia a megmentő szerepét; hadait elsőként a magyar földeket régóta sanyargató Cillei Ulrik ellen vezeti. Régi barátja, segítőtársa, Vitéz János tisztában van vele, hogy a szétszabdalt nemzet egyesítésére a megoldás, hogy a törökellenes harcok hősének át kell vennie a hatalmat az egész ország felett - ha kell, fegyverrel.
Bán Mór történelmi regénysorozatának utolsó előtti kötetében Hunyadi Jánost felemelkedésének csúcsán, immár Magyarország kormányzójaként láthatjuk. Az egységet sikerül ugyan megteremteni, ám súlyos áron: míg a belső ellenség megfékezése zajlik, keleten a szultán - hagyományos címe szerint Isten árnyéka a földön - hatalmas muszlim hadsereg szervezésébe kezd, mellyel tervei szerint egész Európát uralma alá hajtja majd.
Első fejezet
FELSZAKAD A MÚLT SZÖVÉTNEKE
1.
KARAVÁNSZERÁJ EDIRNE KÖZELÉBEN, TÖRÖK BIRODALOM,
A HIDZSRA 849. ESZTENDEJÉBEN, DHUL-HIJJAH HÓNAP 14.1
– Erőltesd csak meg az emlékezeted, nemes efendi!
– Mondtam már! Semmire sem emlékszem!
– Ugyan, kedves barátom! A fejemet teszem rá, hogy sokaknak elbeszélted már azt a különös esetet. Lássuk be, nem mindennapi üzletet csináltál akkoriban.
– Régen volt! Nem emlékszem!
– Régen volt, ez igaz. És hidd el, nem is zavarnálak ezzel, hisz magam is jól tudom, sokszor nem ajánlatos bolygatni a múltat. Igazam van? Hát persze hogy igazam van. Eleget tapasztaltunk már a világ dolgaiból ahhoz, hogy mind a ketten tisztában legyünk vele. Rendkívüli időket élünk, kedves barátom. Allah akaratából egy igen befolyásos embernek van szüksége becses segítségedre.
A koszos képű férfi szeme mohón megvillant a félhomályban.
– Mégis, mennyire van szükség rá? Tudod, nemes kádi, esetleg eszembe juthat egy és más, amennyiben valahogyan segítesz megerőltetni az emlékezetemet…
A perzsa elmosolyodott. Leoldott az övéről egy ezüstpénzekkel teletömött erszényt, és hanyag mozdulattal az asztalra hajította. Az éles tavaszi napsütésből idebenn szinte semmit sem lehetett észrevenni; a karavánszeráj faborítású kávézótermének ablakait zsaluk borították, köztük csak néhány kósza napsugár tűzött be, megvilágítva az ősi, görög mozaiklapok fölött táncoló porcsillámokat. Kettejükön kívül nem tartózkodott idebenn senki. Az ajtónál a perzsa kádi lándzsás őrei posztoltak, így nem kellett attól tartania, hogy az ezüstakcsék csilingelése idegenek figyelmét keltené fel.
– Mire vagy pontosan kíváncsi, uram?
A kádi elmosolyodott, az asztalkára helyezett pergamen fölé hajolt, és szemét erőltetve silabizálni kezdte a kacskaringós betűkkel feljegyzett szöveget.
– Régi ügyek ezek, kétségtelenül, kedves barátom. Arról a tizenöt esztendővel ezelőtti napról volna szó, amikor egy konstantinápolyi nao kikötött Aenosz mólóinál.2 Tudomásom szerint egy görög kereskedő csempészáruját szállította a hajó…
– Nem foglalkozom csempészáruval! – emelte fel puha, párnás kezét tiltakozólag a koszos képű. – Soha nem is foglalkoztam. Tisztességes kereskedő vagyok, nemes kádi, megkérdezhetsz bárkit!
– Hát persze… – A perzsa megdörzsölte szemét. – Nem kételkedem a tisztességedben, kedves barátom. Csak szeretném, ha elmondanál mindent, amire abból a különös napból emlékszel… Főképp az a gyönyörű leány érdekelne engem, akit a nao szállított Aenoszba…
A renegát elvigyorodott.
– Óóóó! Vagy úgy! Nos, hát, az egy kicsit többe fog kerülni, nemes uram! Nagyon mélyre kell leásnom ugyanis az emlékezetemben. Tizenöt év fáradalmas szolgálata, küszködése szinte mindent kimosott a fejemből… Bizonyára megérted…
Adama kádi szórakozottan egy újabb zacskó ezüstöt hajított az asztalkára, majd sokatmondó pillantást vetett a hájas férfira.
– Megbízóm számára roppant fontos, hogy részletes értesüléseket szerezzen arról a lányról. Értesz engem, barátom?
Ali Kobadji szíve hevesebben kezdett dobogni. A két zacskóban több pénz lapult, mint amennyiből az elmúlt néhány évben nyomorogni kényszerült. Valaha jól ment a sora, amikor még háborítatlanul lehetett üzletelni a görög városok és az anatóliai tartományok között. Mostanság azonban a katonai szigor és a kötelezően bevezetett szultáni vámok lehetetlenné tették az ügyeskedést.
– Ami azt illeti, mintha kezdenék emlékezni arra a lányra – mondta óvatosan, és lomha mozdulattal ruhája redői közé rejtette a két pénzes zacskót. – Már csak azért is, nagyuram, mert sem azelőtt, sem azután nem láttam szebbet nála…
A perzsa elégedetten bólintott.
– Tudtam, hogy jó helyen járok, kedves barátom. Amennyiben sikerül megélesítened emlékezeted kicsorbult pengeélét, hogy utat vágj véle a múlt homályán keresztül, úgy megbízóm ezen a summán felül kereken száz aranyat ad neked. Rendben lesz így?
Ali Kobadji eltátotta a száját – csorba, sárga fogak csillantak a mécsesek fényében.
– Allah hét nevére… Rendben lesz, nagyuram! De még mennyire, hogy rendben lesz!
A perzsa a pergamen fölé hajolt, és írószerszámát kezébe véve a renegátra függesztette vizenyős tekintetét.
– Nézzük hát…
Hónapokba telt, mire eljutott ehhez a szánalmas fickóhoz, és most már tudta, hogy megérte a sok fáradozás. Élete java részét hasonló, jelentéktelen figurák faggatásával töltötte: gyilkossági ügyek, zsarolás, emberrablás, örökösödési civódások, árulások, összeesküvések leleplezése – Adama kádi birodalomszerte nevezetes volt arról, hogy kitartó nyomozásainak köszönhetően nem maradhatott előtte titokban semmi. Megbízói minden alkalommal elégedetten zárhatták le a lelküket háborgató ügyeket… Kaffa kikötőjében, Tokatban, Sivasban, Bayburtban, Bagdadban, Kairóban, a mesés Kelet szinte minden szegletében, határokon innen és túl nyomozott, s ha kellett, eltűnt emberek nyomába eredt szerte a világon. Nyolc nyelven beszélt, s nem jött zavarba akkor sem, ha keresztény országokban kellett folytatnia kutakodásait; perzsa atyja és fejedelmi származású itáliai anyja megtanították mindenre, amit ebben a forrongó, változó világban egy tudós férfiúnak tudnia kellett. Aprólékos munkát végzett, figyelmét soha nem kerülték el az árulkodó részletek.
– Amint mondod, a lány gyönyörű volt. Te vetted meg a görögöktől?
Ali Kobadji hunyorgott és a perzsát méregette. Száz arany… Egy ilyen rég feledésbe merült történetért… Allah meghallgatta hát imáit!
– Harmatos virágszál volt ingerlő idomokkal, ártatlan, bűvölő szemekkel. A haja fekete, mint a holló szárnya. A csípeje íve kecses, mint a hajladozó nádszál…
– Te vetted meg a konstantinápolyiaktól?
– Én, uram. De az a hajó nem konstantinápolyi volt, hanem genovai. Az áru, amit szállított, egy ismert zsidó áruja.
– A neve?
– Mose ben Jahmun… Tudod, nemes uram, akkoriban élénk kereskedelem folyt a Márvány-tenger kikötői és Isten városának kalmárjai között.
A perzsa bólogatott, tolla sebesen karcolta a pergament.
– Aenosz kikötőjébe valamikor annak az esztendőnek a nyarán, pontosabban nyár elején futott be a nao. Az útját sikerült nyomon követnem a tanúvallomásokból. Nem érdekel, mit szállított, nem érdekel, kinek adta el a zsidó a portékáját. Csak a lány érdekel… Hogy került a hajóra? Mit tudsz róla? Mondj el mindent, ami eszedbe jut!
Ali Kobadji az asztal lapjára tette kezét, és kövér ujjaival lassan dobolni kezdett.
– Nagyon fiatal volt. Alig tizennégy… Férfiember számára ellenállhatatlan ártatlanság sugárzott belőle. Hogy őszinte legyek, először nem hittem annak a genovai vagy velencei kurafinak, aki elhozta nekem. Azt állította, hogy egy ujjal sem ért hozzá. Hogyisne! Olyan feszülő keblekhez? Ahhoz a parázs derékhoz, szűzies ajkakhoz ne ért volna? Persze megrontva is sokat ért volna, Edirnében bármely nagyúr megadott volna érte kétszáz, kétszázötven aranyat! De miután megvettem, megvizsgáltattam egy orvossal, aki biztosított róla, hogy a leány még szűz. Micsoda kincs, nemes kádi! A világ legszebb leánya, és még szűz! Tudtam, hogy jó üzletet csinálok vele…
– Ki volt ez a lány? – kérdezte Adama. – Mi volt a neve?
– Nem emlékszem – vont vállat a renegát. – Ugyan kit érdekelt a neve? Csak az számított, hogy mennyit ér! Szerencsére nem igazán látszott rajta, hogy zsidó…
– Tessék? – pillantott fel a perzsa a körmölésből. – Hogy zsidó?
– Hát persze. Hiszen Mose ben Jahmun lánya volt. A konstantinápolyi zsidó lánya, akinek az áruját a nao Aenosz kikötőjébe hozta. Neked elárulom, uram, bizonyos értelemben tiltott kereskedelem zajlott akkoriban, hiszen a konstantinápolyi császár szigorú parancsba adta, hogy…
– A lényegre!
– Értem, nemes kádi! Szóval a zsidó… Az a bizonyos Mose ben Jahmun… Bizonyára hallottál róla, nagyuram, hiszen manapság is gyakran megfordul Edirnében, gyakori vendége Halil nagyvezírnek, és Murád szultán is többször fogadta a palotájában.
– Pontosan tudom, ki ő – morogta alig leplezett izgalommal Adama kádi. – Biztos vagy benne, hogy a lány annak a zsidónak a leánya volt?
– Egészen biztos. Úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére. De hiába! Az a koszos gyaur megszöktette a naóról, és elhozta hozzám. Tizenöt aranyat fizettem neki a lányért. Jó üzlet volt, ami azt illeti… Én ötszázat kaptam érte Edirnében.
A kádi elismerően bólintott, de nem a vételár érdekelte.
– Egészen biztos vagy benne, hogy a zsidó kalmár gyermeke volt a lány? Fontos, hogy pontosan emlékezz mindenre, kedves barátom!
– Mose ben Jahmun lánya, egészen biztosan. Az anyja viszont valószínűleg...
| Erscheint lt. Verlag | 23.4.2021 |
|---|---|
| Reihe/Serie | Hunyadi | Hunyadi |
| Sprache | Hungarian |
| Themenwelt | Literatur ► Historische Romane |
| Literatur ► Klassiker / Moderne Klassiker | |
| Schlagworte | török szultán hunyadi keresztény ellenség |
| ISBN-10 | 963-426-456-5 / 9634264565 |
| ISBN-13 | 978-963-426-456-9 / 9789634264569 |
| Informationen gemäß Produktsicherheitsverordnung (GPSR) | |
| Haben Sie eine Frage zum Produkt? |
EPUB (Ohne DRM)Digital Rights Management: ohne DRM
Dieses eBook enthält kein DRM oder Kopierschutz. Eine Weitergabe an Dritte ist jedoch rechtlich nicht zulässig, weil Sie beim Kauf nur die Rechte an der persönlichen Nutzung erwerben.
Dateiformat: EPUB (Electronic Publication)
EPUB ist ein offener Standard für eBooks und eignet sich besonders zur Darstellung von Belletristik und Sachbüchern. Der Fließtext wird dynamisch an die Display- und Schriftgröße angepasst. Auch für mobile Lesegeräte ist EPUB daher gut geeignet.
Systemvoraussetzungen:
PC/Mac: Mit einem PC oder Mac können Sie dieses eBook lesen. Sie benötigen dafür die kostenlose Software Adobe Digital Editions.
eReader: Dieses eBook kann mit (fast) allen eBook-Readern gelesen werden. Mit dem amazon-Kindle ist es aber nicht kompatibel.
Smartphone/Tablet: Egal ob Apple oder Android, dieses eBook können Sie lesen. Sie benötigen dafür eine kostenlose App.
Geräteliste und zusätzliche Hinweise
Buying eBooks from abroad
For tax law reasons we can sell eBooks just within Germany and Switzerland. Regrettably we cannot fulfill eBook-orders from other countries.
aus dem Bereich
