A hódító (eBook)

Simon Scarrow, T. J. Andrews (Autoren)

eBook Download: EPUB

2017
360 Seiten
Gold Book (Verlag)
978-963-426-455-2 (ISBN)

Infos

Britannia provincia, Kr. u. 44
Caratacus lázadását leverték, de a tartományt még nem sikerült leigázni. A törzsek gyűlölik a rómaiak bábkirályát, és nem fogadják el Róma uralmát.
A harc Horatius Figulus optio vérében van. Bajtársai gyakran gúnyolják kelta származása miatt, mégis annak köszönheti az életben maradáshoz elengedhetetlen keménységét. Egy, az ellenséges terület mélyére indított küldetés pedig a végsőkig próbára teszi ezt a keménységet, illetve Figulus és az emberei bátorságát.
Figulus a kelták gondolkodásmódját is érti. Tudja, hogy hiába zúzzák őket szét a csatákban, hiába fűzik rabláncra a harcosokat, hiába űzik ki a druidákat az erődjeikből, Britannia törzsei inkább meghalnak, mintsem behódoljanak.
Figulus Macro és Cato oldalán küzdött Simon Scarrow nagy sikerű Római sas-sorozatában. A hódítóban egyedül veszi fel a harcot.

Textauszug

Első fejezet

Calleva, Kr. u. 44 tele

A parancsnoki sátorba hideg légáramlat tört be, ahogy a II. legio új legatusa félrehajtotta a sátorlapot.

– Talpra! – üvöltött a tábor praefectusa a bent üldögélő tisztekre. – Megérkezett a legatus!

A tisztek elhallgattak és azonnal felpattantak zsámolyaikról, hogy vigyázzban állva várják, amíg a legatus elvonul előttük. Lucius Aelianus Celer odabiccentett a praefectusnak, a keze és az arca bizsergett a hideg esti levegőtől. Nemrég érkezett Rómából, hogy átvegye a legio parancsnokságát, és szinte sokkolták a sziget nyomorúságos körülményei. Minden egyes nap azon kapta magát, hogy visszavágyik szülőföldje, Campania áldott melegébe. Celer lerázta magáról a hideget, és odament a felsorakozott tisztek előtt kifüggesztett, fakeretre feszített, állatbőrre festett térképhez. A térkép mellől előrelépett egy fiatal tribunus, és átnyújtott egy rövid fapálcát. Celer rápillantott a praefectusra és kihúzta magát.

– Köszönöm, Quintus Silanus. – A praefectus biccentett. Celer odafordult a tisztekhez. – Pihenj, uraim – szólt hozzájuk selymes, arisztokratikus hangon.

A tisztek feszült csendben leültek. Celer még az olajlámpások rebegő fényében is látta az arcukon az idegességet. Alig egy hónap telt el azóta, hogy a II. legio Vespasianus, az elődje vezetésével legyőzte Caratacust, a catuvellaunik királyát, azoknak a bennszülött törzseknek a vezérét, akik szembeszálltak a római hódítókkal. Vespasianus hosszú és véres hadjárat után végül kegyetlen csatában szétzúzta Caratacus seregét. A győzelemnek azonban súlyos ára volt, a II. legio komoly veszteségeket szenvedett, Caratacus pedig megszökött a fogságból. Közeledett a tél, véget vetve a hadakozásnak, és a katonák a legionarius erődbe zárva fogják tölteni a következő hónapokat, míg csak a tavasz beköszöntével el nem kezdődhet az új hadjárat. Celer megköszörülte a torkát.

– Hideg az este, uraim, úgyhogy rövidre fogom a mondandómat – közölte. – Az elmúlt hetekben több jelentés is érkezett a déli egységeink ellen intézett támadásokról. Járőrökre támadtak, erődöket romboltak le, haditengerészeti raktárakat fosztottak ki. És ezek nem holmi elszigetelt, alkalmi rajtaütések, hanem összehangolt támadások. A helyzet annyira súlyos, hogy a hírek szerint a görög kereskedők már csak a legionarius táborokban hajlandóak tevékenykedni. – Ez utóbbi megjegyzése udvarias kuncogást váltott ki hallgatóságából. Celer elhallgatott, és maga is halványan elmosolyodott, mielőtt folyatta volna. – Tudom, sokan azt reméltük, hogy Caratacus legyőzése elhozza a békét erre a sötét vidékre. Ám úgy tűnik, a szökése után az ellenségeink újra rátaláltak a bátorságukra. A durotrigusok megkettőzött erővel küzdenek elkerülhetetlen győzelmünk ellen. Kiváló elődöm, Vespasianus meghódította ugyan a földjeiket, de nem sikerült leigáznia őket… és ezt a kudarcot én fogom kijavítani.

Celer odafordult a Britannia déli, névleg római uralom alatt álló részét ábrázoló térképhez, mely keleten a rutupiaei tengerészeti támaszponttól a Tamesis folyó vonalát követve, Calleván túl a nyugati hegyvidékig terjedő térséget ölelte fel. A legatus a térkép felé bökött az állával.

– A kémeink jelentése szerint a támadásokat durotrigus harcosok követték el, a Vectis-szigetről kiindulva. – A pálcájával rámutatott a szárazföldtől néhány mérföldre délre elhelyezkedő ék alakú szigetre. – Vespasianus előző évi villámhadjárata során a jelentős számú ellenségnek sikerült a hegyvidéki erődökbe menekülnie. Mivel Vespasianus sietve tört előre nyugat felé, nem fordult vissza és számolta fel ezt a csőcseléket, így lehetővé tette, hogy visszavonuljanak Vectisre.

Celer visszafordult a tisztekhez, és olyan erővel szorította a pálcát, hogy elfehéredtek az ujjpercei.

– Vectisről az ellenség újabb és újabb támadásokat indít a szárazföldön – folytatta –, hogy aztán visszavonuljon a szigetre, mielőtt az erőink érdemben fel tudnák venni a harcot. Uraim, létfontosságú, hogy egyszer és mindenkorra legyőzzük Vectist, és meggátoljuk, hogy a durotrigusok támaszpontként használják a part menti utánpótlási vonalaink ellen intézett támadásaikhoz. Ennek megfelelően holnap hajnalban az V., a VI., a VII. és a IX. cohors útnak indul a Noviomagus Regnorumtól nyugatra található kikötőbe. Ebben a pillanatban is a britanniai flotta tucatnyi gályája és ellátóhajója tart oda Rutupiaeből. Amint odaérünk, felszállunk a hajókra, berakodjuk a készleteinket, és elindulunk Vectis felé.

A tisztek között halk pusmogás támadt a hírre, hogy a hideg téli hónapokhoz ilyen közel harcolniuk kell. Néhányan óvatosan összenéztek. A hátsó sorokból morgást lehetett hallani. Celert azonban nem hatotta meg a reakciójuk. Felemelte a kezét, mire a sátor gyorsan elcsendesedett.

– Szerencsére Fortuna ránk mosolygott. Az elmúlt néhány hétben húsz bennszülött felderítőnk tevékenykedett titokban Vectisen, híreket gyűjtve az ellenségről. A jelentéseik szerint a durotrigusoknak nincs említésre méltó erődítményük a szigeten. – Kurtán felnevetett. – Ami azt illeti, még a teleléshez szükséges földváruk felépítésével sem készültek el. Ha azonnal cselekszünk, elfoglalhatjuk a földvárat, mielőtt a durotrigusok befejezik, szétverhetjük az ellenséget, és még az első viharok előtt visszatérhetünk a táborainkba. – Önelégülten vigyorogva körbenézett az emberein. – Előnyben leszünk. Az ellenség nem tud elmenekülni. A hajóink már most felsorakoztak a part mentén, elvágva a szárazföldön lévő szövetségeseiktől érkező utánpótlás útját. Összességében gyerekjáték lesz elfoglalni Vectist. Utána persze fel kell majd számolnunk a szokásos ellenállási gócokat. Amint azzal végeztünk, elkezdhetjük felosztani a hadizsákmányt.

A zsákmány említésére azonnal jobb hangulat támadt a sátorban. Celer tudta, hogy a tisztek csinos összegre számíthatnak az elfogott bennszülöttek után, akiket Galliában fognak rabszolgának eladni, nem is beszélve a nemesek díszes fegyvereiről és ékszereiről.

– Itt fogunk partra szállni – mutatott a pálcájával egy földnyelvre a sziget keleti partján. – Az ellenség nem számít támadásra keletről. A felderítőink a parancsomra hamis híreket terjesztenek a durotrigusok között. Azt hiszik, a nyilvánvaló úton, északról fogunk érkezni. – Arrébb húzta a pálca végét, egy az északi parttól majdnem a sziget közepéig beérő öbölre. – Vectis keleti fele szinte védtelen lesz, legfeljebb jelképes őrséget állítanak oda.

Celer megkeresett egy arcot a tisztek között, és ránézett az első sorban ülő kék szemű, sasorrú, drága köpenyt viselő férfira.

– Palinus tribunus.

– Uram? – nézett fel pislogva a férfi.

– Te vezeted az V. cohorsot. A te embereid fognak elsőként partra szállni és biztosítják a főerő számára a hídfőállást. Mit gondolsz, megbirkózol vele?

Palinus nyilvánvaló büszkeséggel düllesztette ki a mellkasát.

– Számíthatsz rám, uram. Nem fogok csalódást okozni.

– Helyes. – Celer futólag rámosolygott, majd a többi emberére emelte a tekintetét. – Van kérdés?

Hátul egy centurio felemelte a kezét. Alacsony, sápadt, göndör, barna hajú férfi volt kevesebb sebhellyel, mint a társai. Celer hűvösen végigmérte.

– Igen, Ocella centurio?

– Uram – kezdte óvatosan Ocella –, milyen ellenállásra számíthatunk?

– A kémeim szerint legfeljebb néhány száz főre – felelte hanyagul Celer. Nem akarta elrontani a jó hangulatot. – Ezért is kell azonnal útnak indulnunk, nehogy beássák magukat és erősítést kapjanak. Természetesen én is jobban örülnék, ha több emberrel támadhatnánk, de mint mindannyian tudjátok, a legio létszáma alaposan megcsappant a Caratacus elleni legutóbbi csata során. Vannak egységek, amik szinte teljesen elfogytak. Ezeket a Gesoriacumból érkezett tartalékból fogjuk feltölteni. – A legatus a praefectus felé bólintott. – Silanus felügyelte a kiképzésüket, és biztosított róla, hogy harcra készek. Így van, Silanus.

– Ennél jobban már nem lesznek, uram – felelte óvatosan a praefectus.

– Remek – bólintott Celer. Visszaadta a pálcát a szárnysegédjének és kihúzta magát. – Uraim, létfontosságú elfoglalnunk Vectist, ha a következő hadjárat során folytatni akarjuk az előretörést. Plautius tábornok megparancsolta, hogy foglaljuk el a durotrigusok földjein túl elterülő területeket. Néhány ottani törzs már el is küldte a követeit Callevába, hogy békéért könyörögjenek. – A legatus elmosolyodott. – Úgy tűnik, a durotrigusok ellen indított totális háborúnk megrázta a szomszédjaikat. Ami jól is van így, hiszen a császár már alig várja, hogy békét teremtsünk ezen az ádáz szigeten, és a lakói végre elkezdjenek adót fizetni. – Hirtelen megkeményedett az arckifejezése. – Ám addig nem haladhatunk tovább, amíg az utánpótlási vonalainkat portyázók veszélyeztetik. Még kérdés?

Körbenézett a...

Produkt-Details

• Erscheint lt. Verlag: 23.4.2021
• Sprache: Hungarian
• Themenwelt: Literatur ► Historische Romane
• Themenwelt: Literatur ► Klassiker / Moderne Klassiker
• Schlagworte: róma kelta harc britannia
• ISBN-10: 963-426-455-7 / 9634264557
• ISBN-13: 978-963-426-455-2 / 9789634264552