Vas és rozsda (eBook)

Harry Sidebottom (Autor)

eBook Download: EPUB

2017
344 Seiten
Gold Book (Verlag)
978-963-426-467-5 (ISBN)

Infos

Egyetlen év alatt hat császár próbálta megszerezni a caesarok trónját
Kr. u. 235 tavasza
Hajnal a Rhenus mentén. Severus Alexander császár és anyja váratlan meggyilkolása véget vet a Severus-dinasztia uralmának és Róma négy évtizednyi stabilitásának.
A kiemelkedően tehetséges katona, Maximinus Thrax az első császár, aki a hadsereg soraiból kerül ki. Az acél és a vérontás embere, aki harcolni akar Rómáért.
A szenátorok ékesszóló beszédekkel méltatják az új császárt, de vajon valóban elfogadják caesarként a hajdani pásztorfiút? Az Örök Város utcáin pedig sokan pusztán azért imádkoznak, hogy ne hívják fel semmivel magukra a császár figyelmét.
Északon, miközben a barbárok ellen vívott könyörtelen háború gyorsan emészti a hadsereget és a kincstárt, a lázadás és a személyes veszteségek kétségbeesett lépésekre sarkallják Maximinust. Véres bosszúja már-már az őrület határát súrolja.
Harry Sidebottom új sorozatának első kötete egyszerre kifinomult és brutális világot mutat be, szilárd történelmi alapokra támaszkodva. Ez az intrikák, gyilkosságok, szenvedélyek és háborúk világa, ahol az emberek ölnek azért, hogy felülhessenek a caesarok trónjára.

Textauszug

1. FEJEZET

Az északi határvidék

Egy tábor Mogontiacum mellett

Kr. u. 235, nyolc nappal március idusa előtt

Tartsatok meg kezetekben.

A nap már felkelhetett, de nem sok bizonyítéka szűrődött be a nagy sátor belső szentélyébe.

Összes istenek, tartsatok meg kezetekben. A fiatal császár némán imádkozott, csak a szája mozgott. Jupiter, Apollonius, Krisztus, Ábrahám, Orpheus: vezessetek át biztonságban ezen a napon.

Az istenek és istenségek szedett-vedett társasága közönyösen nézett rá a lámpafényben.

Alexandrosz, Augustus, Magna Mater: vigyázzatok választottatokra, vigyázzátok a caesarok trónját.

A házi istenek selyemmel elfüggönyözött kis szentélye mögül zaj hallatszott, mintha denevérek visítoztak volna, megzavarva imáját. Valahol a bíborban játszó folyosók és fülkék mélyén reccsenve eltört valami. A császári szolgák mind ostobák voltak – ügyetlenek, gyávák és ostobák. A katonák máskor is fellázadtak már. Ez a zavargás is meg fog oldódni, és utána azok, akik elfutottak a helyükről vagy kihasználták a felfordulást, szenvedni fognak. Ha valamelyik rabszolga vagy szabados lopott, át fogják vágni a keze inait. Úgy majd nem lophat. Jó lecke lesz. A familia Caesarist állandóan fegyelmezni kellett.

Severus Alexander császár felhúzta a köpenye egyik redőjét lehajtott fejére, a mellkasára tette a jobb kezét, és ismét ráhangolódott az imára. Az előjelek már hónapok óta baljósak voltak. A legutóbbi születésnapján elszabadult az áldozati állat és a vére ráfröccsent a tógájára. Miközben kivonultak Rómából, egyszer csak kidőlt egy ősöreg, hatalmas olajfa. Aztán itt, a Rhenusnál az a druida nő. Menj el. Nincs reményed a győzelemre, és ne bízz a katonáidban. A prófécia szavai ott csengtek az elméjében. Vadas. Nec victoriam speres, ne te militi tuo credas. Gyanús volt, hogy a nő latinul beszélt, de a kínvallatás sem derített fényt semmiféle rosszindulatú világi befolyásra. Viszont akárhogy is beszélt, az isteneket ki kellett engesztelni.

Jupiternek ökröt. Apolloniusnak ökröt. Jézus Krisztusnak ökröt. Achilleusnak, Vergiliusnak és Cicerónak, az összes hősnek…

Miközben sorra vette a fogadalmakat, Alexander csókot hintett az éppen említett szobra felé. Csakhogy ez nem volt elég. Letérdelt és díszes páncéljában kissé esetlenül teljes hosszában leborult a lararium előtt. Az arca mellett észrevett egy arany fonalat a fehér szőnyeg mintázatában. A szövet enyhe dohszagot árasztott.

Nem ő tehetett róla. Egyáltalán nem. Tavalyelőtt keleten beteg volt, akárcsak a vele lévő katonák fele. Ha nem rendeli el, hogy vonuljanak vissza Antiochiába, a perzsák mindannyiukat elpusztították volna; nemcsak a hátrahagyott déli sereget, hanem a fősereget is. Itt, északon, több helyen áttörtek a limesen. Az nem gyengeség, hogy tárgyalni kezdett némelyik barbár törzzsel. Semmi haszna nem lett volna egyszerre harcolni mindegyikkel. A nagylelkű ígéretek és ajándékok rávehetik egyiket-másikat, hogy félreálljon, sőt talán részt vegyen a testvérei elpusztításában. Ez nem azt jelentette, hogy elengedte a büntetésüket – éppen csak elhalasztotta. A barbárok nem ismerik a jóhiszeműséget, tehát a barbároknak tett ígéretek nem köteleznek semmire. Az ilyesmit nem lehet nyilvánosan kijelenteni, de legalább a katonák miért nem látják meg a nyilvánvaló igazságot? Persze a táborokból toborzott északi katonák maguk sem voltak sokkal jobbak, mint a barbárok, és a felfogóképességük is hasonlóan korlátozott volt. Ezért nem értették a pénzzel kapcsolatos dolgokat sem. Mióta Caracalla – aki talán az apja volt – megduplázta a katonák fizetését, teljesen kiürült a kincstár. Veturius, az anyja által kinevezett kincstárnok elvitte Alexandert a fiscusba, és megmutatta a hosszú sorokban álló üres ládákat. Alexander ezek után próbálta meg elmagyarázni több gyakorlótéren is, hogy a hadseregnek adott juttatásokat erővel kellene elvenni az ártatlan polgároktól, talán épp a katonák családjától.

Fény áradt a szentélybe, ahogy valaki félrehúzott egy függönyt. Felicianus lépett be, a két praefectus praetorio közül a rangidős. Senki sem jelentette az érkezését és senki sem húzta be mögötte a függönyt. A praefectus mögött számtalan parányi madár repült be a nyíláson. Szétrebbentek a szentélyben, sárgán, vörösen és zölden csillogtak, ahogy átsuhantak a fénypászmán. Hányszor szólt már Alexander a gondozójuknak, hogy mennyi gonddal és költséggel jár a tartásuk? Minden étkezéskor, amikor kiengedték őket, hogy röptükkel és bájukkal szórakoztassák a vendégeket, elveszett vagy elpusztult egy-kettő. Ezután vajon hány marad?

Felicianus dühösen kapdosott a fejéhez túl közel repdesők után, miközben a két sápadtan csillogó elefántcsont trón felé lépdelt. A császár anyja ült az egyiken. Mamaea mellett Granianus állt, a füléhez hajolva – Alexander öreg tanítója, akit nemrég léptettek elő a császári udvarba. A tanulmányok titkára mindig a császárnő oldalán állt, és mindig sugdolózott.

Alexander folytatta az imádkozást. Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, ne tedd meg mással. Ezt a feliratot vésette a lararium fölé. Még keleten hallotta valami öreg zsidótól vagy kereszténytől. Hirtelen nyugtalanító gondolata támadt, felkönyökölt és az udvari nagyevőt keresve körülnézett. Alexander egyszer látta, amikor tollastul-mindenestül megevett egy madarat. De most mindent rendben talált. A mindenevő egy sarokban kuporgott, Alexander hangszerei mögött, az egyik törpével összebújva. Egyik sem figyelt a díszes madárkákra, üres tekintettel meredtek maguk elé. Úgy tűnt, mintha a lázadás minden életerőt kiszívott volna belőlük.

– Alexander, állj fel és gyere ide! – szólalt meg az anyja ellentmondást nem tűrően.

A császár felállt, lassan, hogy ne tűnjön túl gyávának.

A levegőt megülte a tömjénszag, pedig a szent tűz éppen csak lobogott a hordozható oltáron. Alexander arra gondolt, szólni kellene valakinek, hogy hozzon rá fát. Borzalmas lett volna, ha kialszik.

– Alexander.

A császár az anyja felé fordult.

– A helyzet nem visszafordíthatatlan. Az a paraszt, akire a katonák feladták a bíbort, még nem ért ide. A tisztek között nem sok támogatója lesz.

Mamaea mindig is jól tűrte a válságokat. Alexandernek eszébe jutott a trónra lépése éjszakája, amikor az unokabátyja meghalt, és megborzongott.

– Cornelianus praefectus praetorio elment az emesai cohorsért. Ők a mi embereink. A parancsnokuk, Iotapianus a rokonunk. Ők hűségesek lesznek, akárcsak a többi keleti íjász. Elhozza az armeniaiakat és az osroeneieket is.

Alexander soha sem kedvelte Iotapianust.

– Felicianus önként jelentkezett, hogy visszamegy a Campus Martiusra. Bátor vállalás. Férfihoz méltó tett. – Mamaea könnyedén végighúzta az ujjait a praefectus mellvértjének izmokat formázó mintázatán. Alexander remélte, hogy nem igaz a szóbeszéd. Soha nem bízott Felicianusban.

– A katonák kapzsisága kielégíthetetlen – folytatta Mamaea. – Felicianus pénzt fog ajánlani neki, sok pénzt. Nem küldünk több követet a germánokhoz. Odaígéri a diplomáciai alapot a katonáknak. És a fejét fogják követelni azoknak, akiket az ellenségeiknek tartanak. – Lehalkította a hangját. – Például a Veturiusét. A kincstárnokot fel kell áldoznunk. Négyünkön kívül Felicianus bárkit átadhat nekik.

Alexander rápillantott a nagyevőre. Az összes udvari torzszülött közül a polyfagus volt a kedvence. Valószínűtlennek tűnt, hogy a lázadók a császári mindenevő halálát követelnék.

– Alexander – térítette vissza az anyja hangja. – A katonák látni akarják majd a császárukat. Amikor Felicianus visszatér, kimégy vele. A szószékről elmondod nekik, hogy te is bosszút akarsz állni a családjaikért. Megígéred, hogy harcba vezeted őket a barbárok ellen, akik megölték a szeretteiket. Együtt kiszabadítjátok a rabszolgasorba hurcoltakat, és szörnyű bosszút álltok azokon, akik ilyen borzalmas szenvedést okoztak nekik. Add meg a katonáknak, amit az imperatortól várnak: tüzet és kardot, égő falvakat, zsákmányt, ellenséges hullákat. Jobb beszéd legyen, mint a reggeli.

– Igen, anyám.

Felicianus tisztelgett és kiment a sátorból.

Ez olyan szörnyen igazságtalan volt. Ő minden tőle telhetőt megtett. A hajnali szürkeségben kiment a Campus Martiusra. A díszvértjében felment az emelvényre, megállt és várakozott azokkal a katonáival, akik az előző éjjel megújították a neki tett hűségesküjüket. Amikor a félhomályból előbukkantak a lázadók, vett egy nagy levegőt és szózatot intézett hozzájuk. Tudta, hogy nem lesz könnyű, hiszen nem a latin volt az anyanyelve. De ez végül nem is számított, nem hagyták, hogy beszéljen.

Gyáva! Gyenge! Az anyja kötényéhez kötözött kislány! A kiáltásaik megelőzték a beszédét. A gyakorlótér felé eső oldalán előbb egy katona, aztán kettő, végül egész sorok tették le a fegyvert. Megfordult és...

Produkt-Details

• Erscheint lt. Verlag: 23.4.2021
• Reihe/Serie: A caesarok trónja
• Reihe/Serie: A caesarok trónja
• Sprache: Hungarian
• Themenwelt: Literatur ► Historische Romane
• Themenwelt: Literatur ► Klassiker / Moderne Klassiker
• Schlagworte: róma császár barbár háború
• ISBN-10: 963-426-467-0 / 9634264670
• ISBN-13: 978-963-426-467-5 / 9789634264675