Hispaniát megszállták, de még nem hódították meg, és továbbra is veszélyes kihívást jelent Róma számára
Kr. u. 54. A római hadsereg katonáinak egyre nagyobb, a Földközi-tengertől az Északi-tengerig, az Atlanti-óceántól a Nílusig kiterjedő birodalom határait kell megvédeniük. Róma könyörtelenül rákényszeríti a leigázott népekre az uralmát, legiói a világ leghatékonyabb és legagresszívabb haderejét alkotják.
Ennek a seregnek két harcedzett veteránja Cato praefectus és Macro centurio, akiket többévi harc után rendelnek vissza Britanniából Rómába.
Csak kevés időt tölthetnek a forrongó, veszélyesen átpolitizált városban: hamarosan útnak kell indulniuk a praetorianus gárdával a lázongó Hispaniába, ahol a római uralommal szembeni ellenszenvet csak tovább fokozza a helyi törzsek közötti keserű versengés. A két régi jó barát és bajtársaik soha nem kerültek még szembe ilyen kihívással - ráadásul olyan földön, amely meghódíthatatlannak tartja magát...
Az Invictus a Sas-sorozat 15. része. Macro és Cato a római politikai elit legmagasabb köreiig terjedő hatalmi harc közepébe kerülve soha nem látott veszélyekkel kénytelen szembenézni.
Prológus
Hispania Terraconensis provincia, Kr. u. 54 kora nyara
A hatalmas tömegből dühös kiáltások hallatszottak, ahogy a foglyot kirángatták Asturica Augusta szívének napfényben fürdő forumára. A férfi hunyorgott, mivel több mint tíz szakasz egyenként nyolc katonával egy hónapot töltött a szenátus épülete alatti nyirkos cellák egyikében, mialatt arra várt, hogy a római elöljáró visszatérjen a birtokáról és kihirdesse az ítéletet. Az elöljáró most a város díszes tógába és hímzett tunikába öltözött kiválóságaitól övezve a szenátus épületének lépcsőjén állt, készen az ítélet kihirdetésére, ami felől sem a fogolynak, sem a tömegnek nem voltak kétségei.
Iskerbeles megverte és megölte azt a hivatalnokot, aki a falujába érkezve rabszolgákat követelt az adósság fejében, amivel Róma egyik mesebelien gazdag szenátorának tartoztak. Több száz tanú és a kíséretét alkotó auxiliaris katonák előtt végzett az adósságért küldött szerencsétlen szabadossal. Nem számított, hogy az ütésre a pillanat hevében került sor, miután a hivatalnok parancsot adott, hogy gyűjtsenek össze tíz falubeli gyereket. Iskerbeles tagbaszakadt férfi volt, vaskos szemöldöke alatt sötét, ádáz tekintetű szemekkel. Arcon ütötte a szabadost, aki hátrazuhant és beütötte a fejét egy kő itatóvályú sarkába, betörve a koponyáját. A sors könyörtelen fintoraként az auxiliarisok vezetője parancsot adott, hogy a gyerekekkel együtt a falu elöljáróját is fogják el. Ám míg a gyerekeket rabszolgaságba taszították, Iskerbelesre gyilkosság vádja és nyilvános kivégzés várt.
Amikor utoljára látta a feleségét, az asszony elkeseredetten ölelte magához két kislányukat, akik arcukat anyjuk tunikájába temetve zokogtak.
Egynapi menetelés után a foglyok megérkeztek Asturica Augustába, ahol Iskerbelest láncra verték az egyik cellában, míg a gyerekeket a provincia fővárosa, Tarraco hatalmas rabszolgapiacára induló menetoszlopok egyikéhez béklyózták. Iskerbeles azóta kis híján éhen halt, a súlyos vasbéklyók fájdalmasan felhorzsolták a csuklóit. A haja összetapadt, és úgy beborította a saját piszka, hogy a tíz őr, aki kísérte, jókora távolságot tartva, lándzsaheggyel bökdösve ösztökélte át a tömegen a lépcső felé.
A városlakók és a környékbeliek dühödt kiabálása elhalkult a fogoly állapota láttán, és amikor a lépcső aljához érve megállították, a forum komor csendbe burkolózott. A feszült hangulatot érezve még a túloldali elárusítópultoknál állók is megfordultak és a szenátus épülete felé pillantottak.
– Állj egyenesen! – sziszegte az egyik őr, a lándzsája nyelével hátba ütve a foglyot.
Iskerbeles előretántorodott egy lépést, majd dacosan kihúzta magát és felpillantott az elöljárókra.
A kíséretet vezető centurio megköszörülte a torkát, majd gyakorlótérre illő hangon elkiáltotta magát, hogy az egész forumon jól hallhassák a szavait.
– Tiszteletre méltó Titus Pelonius Aufidius, Asturica Augusta elöljárója, Iskerbelest, Guapacina falvának vezetőjét állítom elibéd, hogy ítéletet mondj felette Gaius Democles, Lucius Annaecus római szenátor intézőjének meggyilkolása ügyében! A gyilkosság az előző hónap idusán történt előttem és a Democles kíséretét alkotó katonák előtt. Iskerbeles most az ítéletedre vár.
A centurio kurtán meghajtotta a fejét, majd oldalra lépett, míg az elöljáró lejjebb ereszkedett a lépcsőn, kiválva a helyi szenátorok és városi tisztviselők közül, ám továbbra is az előtte összegyűlt tömeg felett maradva. Aufidius megvető tekintettel pillantott végig az embereken. Az arcok többségén gyűlölet látszott. Jó páran durva ruhát viseltek, a hajuk ápolatlan volt, amiből Aufidius arra következtetett, hogy a fogoly hozzátartozói lehetnek, és kétség sem férhetett hozzá, nem fognak örülni, ami következik. Gondok adódhattak, és megkönnyebbült, amiért elővigyázatosságból az összes auxiliaris katonát felsorakoztatta a szenátus épülete melletti utcában. Bár Augustus, az első császár közel száz éve kihirdette, hogy Hispaniában béke van, addigra már két évszázada folyt a háború. Még mindig akadt néhány északi törzs, amely nem volt hajlandó meghajolni Róma előtt, és még több olyan, amely a legjobb is esetben is csökönyösködött, és semmit sem akart annyira, mint megszabadulni a római iga terhétől. Aufidius meglepőnek találta, hogy egy ilyen büszke, harcias nép egyáltalán kész volt elfogadni a Pax Romanát. A béke egész egyszerűen ellenkezett a természetükkel. Épp ezért vaskézzel kellett uralni őket.
Komoran összeráncolta a homlokát.
– Semmi kétség afelől, hogy te követted el a bűntettet. Az esetnek számos tanúja volt. Ezért kénytelen vagyok halálos ítéletet kiszabni rád. Ám mielőtt így tennék, a római igazságszolgáltatás nevében megadom az elítéltnek a lehetőséget, hogy megbocsátásért fohászkodjon a tettéért, és megbékéljen a világgal, mielőtt az árnyak közé távozna. Mik az utolsó szavaid, Iskerbeles?
A falusi elöljáró állkapcsa megfeszült, és mély lélegzetet véve tiszta, zengő hangon válaszolt.
– Római igazságszolgáltatás? Köpök a római igazságszolgáltatásra!
A centurio ütésre emelte az öklét, ám Aufidius odaintett neki.
– Ne! Hadd beszéljen! Hadd tetézze a bűneit a törvény és az emberek előtt!
A katona vonakodva visszahúzódott a helyére, míg Iskerbeles megvető mosollyal folytatta a mondandóját.
– Annak a ribancfattya szabadosnak a halála a természet igazságszolgáltatása volt! Azért jött a falunkba, hogy elvegye a gabonánkat, az olajunkat és minden értékünket! Amikor megtagadtuk a követeléseit, azzal kezdett fenyegetőzni, hogy elviszi a gyerekeinket! Megragadta a falunk egyik gyermekét, ezért megöltem. Véletlenül, nem szándékosan.
– Ennek nincs jelentősége – rázta meg a fejét Aufidius. – Az áldozat csak a jog által megszabott feladatainak tett eleget azzal, hogy a gazdája nevében beszedte az adósságot.
– A gazdájának, aki három éve adta a kölcsönt, amikor rosszul sikerült az aratás, és minden rá következő évben emelte a kamatot, hogy ne tudjuk visszafizetni az adósságot!
Aufidius vállat vont.
– Még ha így is tett, nem követett el vele törvénysértést. Az intézője révén megállapodást kötöttetek Annaeus szenátorral. Ismerted a megállapodás részleteit, amikor a falvad lakóinak nevében rányomtad a pecséted a szerződésre. A szenátor a törvényes kereteken belül járt el, amikor visszakövetelte a kölcsön teljes összegét.
– A kölcsönt és a kamatokat! Az eredeti összeg másfélszeresét! Mégis hogyan tudtuk volna kifizetni? Ráadásul nem csak mi váltunk annak a hitvány kutyának az áldozataivá! – Iskerbeles félig oldalra fordulva a tömeghez intézte a szavait. – Mindnyájan ismertétek azt az embert, akit megöltem! Azt a mocskos Democlest, aki nem csak az én falum népét, de a környék szinte összes falvának lakóit átverte! Az embereivel a törzsünk több száz tagját fogta már el, amikor nem tudták visszafizetni a gazdájától kapott kölcsönt! A többségük most a dombok közötti bányákban dolgozik! Ott fognak dolgozni addig, amíg végül holtan rogynak össze, vagy élve eltemetik őket a beomló alagutak! Nem akad itt olyan, akit emlékeztetni kellene a bányák borzalmaira!
– Te mégis emlékeztetsz minket – mosolyodott el Aufidius. – Mindenki jól tudja, milyen sors vár azokra, akiket arra ítéltek, hogy a bányákban dolgozzanak, Iskerbeles. Ám azok, akik megszegik a törvényt, megérdemlik e büntetést.
– Hah! A törvényről beszélsz? A törvény csak kiszolgáltat minket a római urainknak! A törvény alig több egy eszköznél, hogy igazolják az aranyunk, az ezüstünk, a földünk, az otthonaink és a szabadságunk elorzását! – Egy pillanatra elhallgatott és a tömegre szegezte a tekintetét. – Hány olyan alantas lény akad köztetek, aki képes elviselni ezt a szégyent? Mindnyájan koszos kutyákká váltatok, akik koncért könyörögnek, és a talpát nyaljátok azoknak, akik korbáccsal és éheztetéssel bírnak titeket engedelmességre? Nincs köztetek senki, aki kész kiállni Róma zsarnoksága ellen? Senki?
– Le Rómával! – kiáltotta egy hang a tömeg mélyéről.
Az emberek körbepillantottak, egy másik hang átvette a kiáltást, még jobban felszítva a haragot, majd a tömeg első sorában egy pásztorköpenybe burkolózó tagbaszakadt, kopaszodó férfi a levegőbe lendítette a kezét.
– Halál Aufidiusra! – üvöltötte, és az öklét rázva kántálni kezdte a szavakat, s a körülötte állók csatlakoztak hozzá.
Aufidius hátrált egy lépést a kiáltás hallatán, és gyorsan a centurio felé fordult.
– Vigyétek innen és hajtsátok végre az ítéletet! Azonnal!
A centurio bólintott, megköszörülte a torkát.
– Kísérők! Körülvenni a foglyot!
Az auxiliarisok a pajzsokat és a lándzsákat felemelve szorosan körülfogták Iskerbelest, míg a centurio megragadta a fogoly nyakába vetett láncot, és megrángatta.
– Indulás!
Elindultak a szenátus épületének lépcsője mentén, majd a forum szélét követve utat törtek maguknak...
| Erscheint lt. Verlag | 23.4.2021 |
|---|---|
| Reihe/Serie | Sas | Sas |
| Sprache | Hungarian |
| Themenwelt | Literatur ► Historische Romane |
| Literatur ► Klassiker / Moderne Klassiker | |
| Schlagworte | róma legio birodalom harc hispania |
| ISBN-10 | 963-426-448-4 / 9634264484 |
| ISBN-13 | 978-963-426-448-4 / 9789634264484 |
| Informationen gemäß Produktsicherheitsverordnung (GPSR) | |
| Haben Sie eine Frage zum Produkt? |
EPUB (Ohne DRM)Digital Rights Management: ohne DRM
Dieses eBook enthält kein DRM oder Kopierschutz. Eine Weitergabe an Dritte ist jedoch rechtlich nicht zulässig, weil Sie beim Kauf nur die Rechte an der persönlichen Nutzung erwerben.
Dateiformat: EPUB (Electronic Publication)
EPUB ist ein offener Standard für eBooks und eignet sich besonders zur Darstellung von Belletristik und Sachbüchern. Der Fließtext wird dynamisch an die Display- und Schriftgröße angepasst. Auch für mobile Lesegeräte ist EPUB daher gut geeignet.
Systemvoraussetzungen:
PC/Mac: Mit einem PC oder Mac können Sie dieses eBook lesen. Sie benötigen dafür die kostenlose Software Adobe Digital Editions.
eReader: Dieses eBook kann mit (fast) allen eBook-Readern gelesen werden. Mit dem amazon-Kindle ist es aber nicht kompatibel.
Smartphone/Tablet: Egal ob Apple oder Android, dieses eBook können Sie lesen. Sie benötigen dafür eine kostenlose App.
Geräteliste und zusätzliche Hinweise
Buying eBooks from abroad
For tax law reasons we can sell eBooks just within Germany and Switzerland. Regrettably we cannot fulfill eBook-orders from other countries.
aus dem Bereich
