A második görbe (eBook)

Charles Handy (Autor)

eBook Download: EPUB

2018 | 1. Auflage
222 Seiten
HVG Konyvek (Verlag)
978-963-304-614-2 (ISBN)

Infos

Charles Handy menedzsmentguru A második görbe című könyvében bepillantást enged a jövőbe. Bemutatja, milyen kihívásokkal és lehetőségekkel szembesülünk majd az oktatás, a munka, a házasság, a családi élet, a demokrácia és a kormányzás területein. Megvizsgálja az aktuális trendek fenntarthatóságát, és felhívja a figyelmet a bizalomra épülő társadalom veszélyeire.
A szerző szerint ideje újragondolni szerepeinket - diákként, szülőként, munkavállalóként vagy szavazóként -, mivel a jövő társadalmában az eddigiektől különböző célokat kell majd kitűznünk és megvalósítanunk. Provokatív, elgondolkodtató és inspiráló esszéiben nemcsak azokat a kérdéseket veti fel, amelyeket előbb-utóbb mindannyiunknak fel kell tennünk - de a lehetséges válaszokkal új irányokat is kijelöl.
Charles Handy társadalom- és szervezetfilozófus, korunk egyik legnagyobb kortárs gondolkodója. Egy olajipari cég menedzsereként kezdte pályafutását, majd a vezetéstudomány témakörében kutatott, tanított és publikált.
Az Oxfordi Egyetemen és az MIT-n diplomázott, korábban a London Business School professzora. Több bestseller könyv, köztük Az elefánt és a bolha, Az üres esőkabát és Az éhező szellem szerzője.

---

Charles Handy menedzsmentguru A masodik gorbe cimu konyveben bepillantast enged a jovobe. Bemutatja, milyen kihivasokkal es lehetosegekkel szembesulunk majd az oktatas, a munka, a hazassag, a csaladi elet, a demokracia es a kormanyzas teruletein. Megvizsgalja az aktualis trendek fenntarthatosagat, es felhivja a figyelmet a bizalomra epulo tarsadalom veszelyeire. A szerzA szerint ideje jragondolni szerepeinket - dikknt, szlA knt, munkavllalknt vagy szavazknt -, mivel a jvA trsadalmban az eddigiektA l klnbzA clokat kell majd kitA znnk s megvalstanunk. Provokatv, elgondolkodtat s inspirl essziben nemcsak azokat a krdseket veti fel, amelyeket elA bb-utbb mindannyiunknak fel kell tennnk - de a lehetsges vlaszokkal j irnyokat is kijell. Charles Handy trsadalom- s szervezetfilozfus, korunk egyik legnagyobb kortrs gondolkodja. Egy olajipari cg menedzsereknt kezdte plyafutst, majd a vezetstudomny tmakrben kutatott, tantott s publiklt.Az Oxfordi Egyetemen s az MIT-n diplomzott, korbban a London Business School professzora. Tbb bestseller knyv, kztk Az elefnt s a bolha, Az res esA kabt s Az hezA szellem szerzA je.

Textauszug

Bevezetés
Miért írtam meg ezt a könyvet?
Kinek szól?

„Itt írja alá, kérem! – mondta a férfi –, és írja oda a dátumot is teljes évszámmal! Előfordul, hogy összekeverednek az évszázadok.” A windsori kastély építésvezetője nem sokkal korábban nyújtott át nekem egy régi kulcsot, amely az új munkámhoz járt. Elmosolyodtam, mert azt hittem, hogy csak viccel, de amikor rápillantottam, láttam, hogy teljesen komolyan gondolja. Figyelmeztethettek volna előre.

Egy oktatási és konferenciaközpont igazgatójának vettek fel, ami az ember és a társadalom jövőbeli etikai és értékbeli problémáival foglalkozott, s amellyel kapcsolatosan az az érzésem támadt, mintha a kulturális témákkal foglalkozó folyóirat, a Trollopian egyik címszava elevenedett volna meg. Lenyűgözött a vár története. A házat, ahol elszállásoltak bennünket, a fiatal III. Henriknek építették 1216-ban. Az egész helyből csak úgy sugárzott a történelem. Azt reméltem, hogy a kreatív gondolkodás fészkére lelek a múltnak e kincstárában, de hamar rá kellett döbbennem, hogy a történelem és a hagyomány lehet egyszerre börtön és kincsként őrzendő dolog is. Rájöttem, hogy ha valamit évszázadokon át egy bizonyos módon csináltak, akkor annak bárminemű megváltoztatásához egy fenyegető katasztrófára van szükség. Ez némileg érthető, ám azt is jelenti, hogy a haladás lassú, s gyakran inkább a vészhelyzetekre adott, váratlan reakciók sorozatára hasonlít, semmint a jövőképre való, eltökélt törekvésre. Kiábrándító érzés volt ez egy új jövevénynek, aki szeretett volna ebből a történelemből építkezni, ám úgy érezte, a hagyomány védelmezői az útjába állnak.

Windsort magam mögött hagyva ráébredtem, hogy az életet – a kastélyon kívülit is ideértve – jórészt ugyanaz a „Ha működik, ne változtass rajta!” elv irányítja. Az afféle intések, hogy nem sokáig lesz ez így, vagy jobban is mehetne, süket fülekre találnak. Mindenkitől csak azt hallom, hogy a jelenlegi helyzet biztosan jobb, mint az ismeretlen. Ha változásnak kell bekövetkeznie, úgy „legyen jobb, mint eddig volt”. Ám a társadalom nem úgy működik, ahogyan kellene. A többség számára az élet csak nehezebb lesz, nem pedig könnyebb. Nő az egyenlőtlenség. A gazdagság már nem szivárog lefelé az alsóbb rétegek felé, mint egykor. De felfelé sem, mint ahogy elméletileg lennie kellene, mert az emberek adósságba verték magukat, túl sokat költenek az otthonukra, s közben alig marad pénzük arra, hogy költéseikkel tolják a gazdaság szekerét. A társadalom túlságosan sok szokását és intézményét egy már letűnt korra tervezték. Az internet és a velejárói szinte az egész életünket forradalmasították, de közben több intézményünket is kibelezik.

A jelek szerint a nyugati világ nyugdíjas üzemmódba kapcsolt, s a múlt évtized pénzügyi riadalma után óvatosabb életformára rendezkedett be, és abban bízik, hogy ha sikerül megőriznünk a nyugalmunkat, nemsokára visszatérhet az a kényelmes élet, amelyhez korábban hozzászoktunk. A valóság azonban az, hogy sem a múltat nem tudjuk visszahozni, sem a jelent nem tudjuk a végtelenségig meghosszabbítani. Amikor a világ megváltozik körülöttünk, nekünk is változnunk kell – ahogy Lampedusa A párduc (Il gattopardo) című regényében Tancredi nagybátyjának, a hercegnek mondja: „mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi ne változzon”1. Sajnos a merész gondolkodás gyanússá vagy túl kockázatossá vált azok körében, akik állítólag a jövőnkért felelősek. A kormányok toldozgatnak-foldozgatnak, és alkalmazkodnak a kialakult helyzethez, de fontosabb nekik, hogy hatalmon maradjanak, mint az, hogy új elképzelésekkel és új lehetőségekkel álljanak elő.

Mindez pedig egy olyan korszakban történik, amikor az élet működéséről alkotott elképzeléseink jó részét a feje tetejére állítják az új technológiák és az új értékek. Most egy pillanatra tekintsünk el a nemzetközi ügyek nagy drámáitól, hiszen a legnagyobb változás a mindennapi életünkben fog végbemenni. A fiatal generáció tagjai már egy teljesen másfajta világban nőnek fel, mint amilyet én éltem meg, de őket úgy készítik fel rá, mint ha nem nagyon különbözne attól a világtól, amelyet én ismerek. Azzal ámítják őket, hogy lesz majd állásuk, ha szorgalmasan tanulnak és leteszik a vizsgáikat. Ezek az állások és vizsgák pedig alig térnek el azoktól, amelyekhez 60 vagy ennél is több évvel ezelőtt nekem is szerencsém volt. Ez a csalódás és a kiábrándulás receptje. Az elemzők szerint 2030-ra a mai állások fele el fog tűnni. Ám akkor hogyan készítsük fel a fiatalokat egy olyan világra, amely még nem létezik, de még csak előre sem látható?

Bevallom, nem sok elképzelésem van arról, hogy unokáim vagy a kortársaik miből élnek majd meg 30 év múlva, milyen módon alakul majd az a társadalom, tekintettel arra, hogy az életnek egyre több területe virtuálisan zajlik; hogy a nemzetállam még mindig meghatározó szerepet tölt-e majd be a mindennapjaikban, vagy netán átveszik a helyét a városállamok és a konföderációk; mi lesz a siker mércéje, és unokáim hogyan fognak azzal élni. Minden, ami információra épül – legyen az könyv, zene vagy szórakozás –, lényegében ingyenes lesz, de a szabadon hozzáférhető javak világában kevés olyan munkahely lesz, ahol pénzt is lehet keresni. Ha netán mégis találnak vagy létrehoznak maguknak pénzkereső állást, jócskán 80 éves korukig is dolgozniuk kell majd, így aztán a legjobb, ha olyan munkát választanak, amelyet élveznek.

Ezek a fiatalok olyan világban élnek majd, amelyet a könnyen hozzáférhető információ ural, ismerőseiket el tudják érni egy gombnyomással, vagy elég csak a nevüket kiejteni. E technológia kétségkívül gyorsabb, jobb és könnyebben használható lesz, ám mindennek a következményeit nehéz előre megjósolni. Vajon az új technológiák egyszerűbbé teszik-e az életüket, vagy inkább összezavarják? Hová bújnak majd, ha a túl sok információ vagy a felfokozott kommunikáció már elviselhetetlenné válik? Határozatlanná és reaktívvá teszi-e majd őket az információáramlás, mert a döntéseiket könnyen elodázhatják, amíg még több ismeretet be nem gyűjtenek (még több információt pedig mindig lehet találni) – vagy mert könnyen azzal csaphatják el az idejüket, hogy válaszolnak a beérkező üzenetekre az éppen a kezük ügyébe akadó kütyün, eközben az eredeti gondolatokra vagy a cselekvésre már nem is marad idejük? Számíthatunk-e azokra az ismerősökre vagy munkatársakra, akiket csak virtuálisan ismerünk? Vajon az algoritmusok fogják-e uralni az életünket minden eshetőségre rendelkezésre álló képletekkel és programokkal? A számos újfajta médium keltette bizonytalanság aggasztó, de a technológiai változás gyakran több kérdést vet fel, mint ahány megoldást kínál.

Úgy látom, ezek az újdonságok manapság inkább a kisebbségnek, semmint a többségnek kedveznek. A társadalom kibillent az egyensúlyából. A hatalom egyenlőtlenül oszlik meg. Az üzleti életben az információs gazdaság kezd „a nyertes mindent visz” típusúvá válni, amelyben az Amazonhoz, a Facebookhoz és a Google-hoz hasonlóak uralkodnak a bátor jövevények felett, és bekebelezik őket. Ha azt szeretnénk, hogy esélyünk legyen arra, hogy ne csak az a néhány kiváltságos, hanem mindannyian egy jobb jövőben reménykedhessünk, szembe kell szállnunk a hagyományokhoz való merev ragaszkodással, egy kicsikét álmodoznunk kell, észszerűtlenül gondolkodni és dacolni a lehetetlennel. Ez volt a második görbe elve mögött húzódó gondolkodás eredete, e könyv fő fonala.

A mű legfőbb üzenete, hogy ahhoz, hogy az élet számos területén előbbre jussunk, néha radikális változtatásokra van szükség, hogy új irányban induljunk el, amely különbözik az addigitól, s amely gyakran megköveteli, hogy teljesen újfajta módon tekintsünk a már jól ismert problémákra. Ez utóbbit nevezi Thomas Kuhn paradigmaváltásnak. Ennek fogalmát az 1. fejezetben részletesebben is kifejtem. Az igazi probléma az, hogy a változtatást akkor kell elkezdeni, amikor az első szakasz még nem ért véget. Ez azt jelenti, hogy azok, akik az elsőért felelősek voltak, kénytelenek lesznek merőben másként gondolkodni a jövőről, vagy még gyakrabban hagyniuk kell, hogy mások járjanak élen ebben az új szakaszban. Ez pedig nem megy könnyen. Miért változtassunk, ha minden rendben van? – tesszük fel magunkban a kérdést. A változást könynyebb elképzelni, amikor éppen válság fenyeget, de nehezebb megvalósítani, ha a források és az idő fogytán van.

A jó hír az, hogy a világ egyes részein zajló, legújabb zavargások ellenére az elmúlt fél évszázadban az emberek túlnyomó többségénél jól mentek a dolgok. Ha a mai életet összevetjük az akkorival, azt látjuk, hogy napjainkban az emberi faj egészségesebb és gazdagabb, tovább és jobban él, mint a történelemben valaha. Az átlagember a Föld bármely pontján háromszor annyit keres, mint 50 évvel ezelőtt, s mindazon dolgok sokasága, amelyet ebből a pénzből megvásárolhatnak, a szüleim generációját is ámulatba ejtené, ha megérhették volna. A tiroli hegyekben nemrégiben tartott konferencia egyik előadója azon tűnődött, hogy a belső pörlekedések ellenére...

Produkt-Details

• Erscheint lt. Verlag: 23.7.2018
• Sprache: Hungarian
• Themenwelt: Wirtschaft ► Betriebswirtschaft / Management ► Unternehmensführung / Management
• Themenwelt: Wirtschaft ► Betriebswirtschaft / Management ► Wirtschaftsinformatik
• ISBN-10: 963-304-614-9 / 9633046149
• ISBN-13: 978-963-304-614-2 / 9789633046142